A kémiatanár fenomenális beszólásai - 2009/2010
Lepetézek körkörösen laza kis buckákba.
-Hányas lett a dolgozatod?
-Egyes.
-Hát akadjon fel a szemed és körözzön körbe.
Mint egy felbolydult csirkeól... (az osztály)
Mi az a gerjesztés? Hát mindjárt begerjedek...
Zajszint nulla.
Olyanok vagytok mint a lassított kengurú trágya.
Azt a bánatos bepusztult hájfejű nyúlszaros hegyi kenguru.
Mik ezek a kóbor koszok?
Aki megszólal, laza könnyű diffúzióval mehet a táblához.
Ne dumálj, mert bokán rúglak lazán, könnyedén.
Tündér egyetlen rubintom.
Roskadj le.
Dzsalnak az elektronok az atompályán.
Tápászkodik az aberrált populáció.
Kúszik mint egy bánatos lótetű.
Még egy bánatos nyikk és szelektálva lesztek.
Nem viháncol, mint egy vaknyúl.
Csucsodra a pézsmapatkány.
Laza sírógörcsöt kapok, fiam.
Kóbor koszok körülötted, vadászd fel légyszíves.
Kilencedik gugyerák. - azaz a 9.G
Nézz oda, mint a nyüves lótetvek.
-Az egyik karommal kapcsolódok egy nitráthoz...akkor a másikkal mivan? *lóbálja a kezét egyre vörösödő fejjel*
*az osztály értetlenül néz, fingja sincs az egészről*
-Lóg?
Hát, százlábúból főzzenek körömpörköltet...
Mint a tupírozott fenekű hegyikengurú...
Kecskehegyen fellépő dalospacsirta gyülekezet.
Hát pépesítelek fél perc alatt, fiam.
Csiklóműtét össze vissza közben meg nem feleltetek.
Csikóhalak úszkáljanak körbe.
Eszik, dumál, hát lenyeletem vele az első lúgot.
Nyugodtan csepegtess, nem robban.
Egy éhező ganajtúróbogár hozzád képest virgonc.
Ó anyám, én is mindjárt redoxi reakcióba megyek át...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése