Néhány humorosabb idézet az Anita Blake könyvekből. ^^
Gaynor – Egymillió dollár, Miss Blake.
Láttam, hogy Bert mekkorát nyel. Görcsösen kapaszkodott a fotel karfájába. Bertnek a pénz jelentette a szexet, és most valószínűleg élete legnagyobb erekcióját élte át.
Elsie – Ugyan Kasey, ez egy gyönyörű ruha. Ezzel a sok szép rózsaszín fodorral.
Szerintem meg pont úgy nézett ki, mint egy szteroidokkal táplált petúnia.
Úgy néztem ki, mint Frankenstein menyasszonya a szalagavató bálján.
Anita – Őszintén megértem önt, Mrs. Cassidy, tényleg higgye el. Én voltam a legnagyobb zabszem az önök seggében.
Mrs. Cassidy – Én ilyet soha nem mondanék.
Anita – Tudom, azért mondom én. De még életemben nem láttam ilyen ronda nyakravalót.
Úgy döntöttem, nem válaszolok, nehogy az agyára menjek. Na persze, mit várjon az ember olyasvalakitől, akinek olyan tökéletesen megfelelő neve van, mint az Elisabeth, mégis jobb szereti, ha úgy hívják, mint egy tehenet.
Anita – Mintha egy kicsit felszedtél volna magadra, nem, Zerbrowski?
Zerbrowski – Jaj, most megsértődtem. Ne mondd, hogy nem kívánod ugyanúgy a testem, ahogy én a tied.
Anita – Épülj le rólam, Zerbrowski.
Zerbrowski – Hé, Blake, tényleg ki kell menned egy kicsit a levegőre.
Anita – Kösz, jól vagyok.
Zerbrowski – Imádom a kemény csajokat.
Anita – Kopj le, Zerbrowski.
Dominga – Nem, Manuel már nem beszélget velem. A drága kis felesége megtiltotta neki.
Te jó szagú úristen! A Közép-Nyugat leghatalmasabb vudu papnője elhagyott szeretőt játszik.
Hú, de ciki.
Dominga – Gyere ide, chica.
Talán nekem is meg kellene csókolnom a kezét, mint Mannynek? Nem tudtam, hogy pápalátogatásra jövök...
Mit titokzatoskodik itt nekem? Utálom, ha valaki titokzatoskodik.
Nem látszott, hogy aggódna, és gyűlöltem ezért. Istenem, ha én halálra vagyok rémülve, akkor mindenki más is legyen!
Gyűlöltem kecskét ölni. Annyival intelligensebbnek tűnnek a csirkéknél.
Anita – Mi a fene folyik itt, Dominga?
Dominga – Nem szoktak velem ilyen gorombán beszélni.
Anita – Akkor ideje megszoknia.
Manny – Miért fenyegetted meg?
Anita – Nem volt szimpatikus.
(Jean-Claude) homályosan utalt arra, hogy az örökléttel együtt őt is megkaphatnám. Magas, sápadt, jóképű férfi volt, és szexisebb, mint egy selyemalsó.
Irving – Miért beszélne veled, ha velünk nem?
Anita – A megnyerő személyiségem miatt.
Irving – Menj már, Blake!
A vámpírok szempontjából én voltam a villamosszék megfelelője. Nem nagyon kedveltek. Mily meglepő.
A gyanakvás egészséges dolog. Megóvja az életed.
Ki gondolt volna arra, hogy egyszer egy zombitól fogok félni, bármilyen zombitól? Elég ironikus. Később majd jót röhögök, amikor már nem lesz ilyen rohadtul kiszáradva a szám.
Visszanéztem, és láttam, hogy Dolph és a takarítók vagy húsz méterrel lemaradtak. Húsz méter, nem sok ez egy kicsit? Én mondtam, hogy maradjanak le, de nem úgy értettem, hogy hagyjanak itt tökegyedül. Hogy nekem soha semmi nem elég jó...
Úgy néztem ki, mint a hammelni patkányfogó lidércnyomásos változata.
Fenébe a hidegvérrel meg az önállósággal!
Anita – Segítség!
Súlyosabb trauma érhetett, mint gondoltam, ha már annak is örültem, hogy Zerbrowskit látom.
Anita – Meg ne moccanj, különben tányéron fogom felszolgálni a golyóidat.
Anita – Seymour, ez itt egy harmincnyolcas Special, kétlövetű. Sokféle töltény fér bele: huszonkettes, negyvennégyes, vagy háromszázötvenhetes Magnum. Ha negyvennégyes vagy háromötvenhetes van benne, búcsút mondhatsz a családi ékszereidnek. Ha huszonkettes, akkor lehet, hogy csak nagyon-nagyon fog fájni.
Így bízzunk meg Jean-Claude-ban: belekényszerít egy találkozóba, aztán megvárat. Micsoda arrogáns strici.
Még nem láttam sehol. Pedig nem könnyű eltéveszteni egy tömegben; olyan, mint amikor Godzilla átsétál Tokión.
Olyan szép, mint egy pornográf álom, de nem valódi. (JC-ről)
A meztelen mellkasát gusztáltam. Hú, de kínos.
Anita – Rendben, kívánlak. Ettől most boldog vagy?
Jean-Claude elmosolyodott.
Jean-Claude – Igen.
Jean-Claude – Ez nem fenyegetés, ma petite. Ez az igazság.
Anita – Nem ez az igazság. És kibaszott gyorsan állj le ezzel a ma petite hülyeséggel.
Imádtam a dühömet. Bátor lettem tőle és ostoba.
Anita – Nyald ki a seggem!
Jean-Claude – Ezt már felajánlottam korábban.
Éreztem, hogy elönt a forróság, miközben elpirultam.
Anita – Rohadj meg, Jean-Claude, rohadj meg.
Anita – Csak egy valamit akarok tőled.
Jean-Claude – És mi az, ma petite?
Anita – Jól van, két dolgot. Először is, ne hívj többé ma petite-nek. Másodszor, szabadíts fel. Töröld el ezeket a rohadt jeleket.
Anita – Tartsd magad távol tőlem, Jean-Claude. Tartsd magad kurvára távol tőlem, különben megöllek.
Jean-Claude – Ha a szolgám vagy, az egyik kiegészítő juttatás a védelmem.
Anita – Nincs szükségem a védelmedre, Jean-Claude.
Jean-Claude – Bántott téged.
Anita – Én meg pisztolyt nyomtam a lába közé, és mindent kiszedtem belőle, amit tudott.
Jean-Claude – Mit csináltál?
Anita – A tökeibe nyomtam a pisztolyomat, jó?
A nevetése olyan volt, mint a cukorka: édes és ragadós. Tudom, hogy ha Jean-Claude nevetését palackozni lehetne, akkor vagy hizlalna, vagy azonnali orgazmust okozna.
Elmegyünk a Tenderloinba. Reszkessetek, stricik. A Város Urát viszem kíséretül. Olyan volt, mintha termonukleáris fegyvert vetnék be a hangyák ellen. Mindig is tömeggyilkos alkat voltam.
Anita – Mi ez az egész természetfölötti szarság?
Jean-Claude – Szarság?
Anita – Igen, miért vagy ilyen kísérteties?
Jean-Claude – Kísérteties?
Anita – Hagyd abba.
Jean-Claude – Mit hagyjak abba?
Anita – Hogy minden kérdésre kérdéssel válaszolsz.
Anita – Bármiféle erőkön osztozunk, tartsd kordában az összeset, oké?
Jean-Claude – Megpróbálom.
Anita – Ne csak próbáld, a rohadt életbe, hanem csináld.
Jean-Claude – Hát hogyne, ma petite.
Anita – Ha mégegyszer így szólítasz, megütlek.
Jean-Claude egy agresszív tetű volt, fel akartam pofozni.
Jean-Claude – Én képes volnék túlélni a haláltusádat. A kérdés az, amante de moi, hogy te vajon képes volnál-e túlélni az enyémet?
Amante de moi? Ez meg mi a fenét jelent? Úgy döntöttem, nem kérdezem meg.
Anita – A pokolba veled, Jean-Claude, menj a pokolba.
Jean-Claude – Ez egy örömlány?
Anita – Igen.
Jean-Claude – Tolószékben?
Anita – Aha.
Jean-Claude – Jaj.
Járulékos költségek. Két doboz nyomtatópapír, öt közepes hegyű töltőtoll, négy színes kartondosszié, egy darab kurva. Mi a probléma? Tökéletesen illik a többi közé. Bert imádni fogja.
Kivettem neki a hűtőből egy doboz kólát.
Anita – Poharat kérsz?
A lány (Wanda) megrázta a fejét. Jean-Claude a falat támasztotta és engem bámult, míg a konyhában forgolódtam.
Jean-Claude – Nekem se kell pohár.
Lehet, hogy én nem vagyok félelmetes, de a Browning igen.
Anita – Jean-Claude, Jean-Claude. Menj be a hálószobámba egy kicsit. Négyszemközt kell beszélnem Wandával.
Jean-Claude – A hálószobádba. Örömmel, ma petite.
A remény egy hazug kurva.
Mit képzeltek, mit fogok csinálni, ellopok egy holttestet? Ha azt akarnám, az egész rohadt helyet kiüríthetném, és minden hulla megy a gőzöst játszana. (hullaházban)
Dominga lábánál két idősebb fiú üldögélt. Ő maga volt a megtestesült anyai boldogság. Hányni támadt kedvem.
Persze, csak mert ő volt a legveszedelmesebb vudu papnő, akivel valaha találkoztam, még nem jelentette azt, hogy nem volt egyben jó nagymama is. Az emberek ritkán egyfélék. Hitler is szerette a kutyákat.
Dominga édesen mosolygott. Rohadjon meg.
Dominga – Azt hiszed, annyira bolond vagyok, hogy rád támadok, míg mindenütt rendőrök vannak? Teljesen hülyének nézel?
Anita – Egy próbát megért.
Anita – Ide, ide!
A hangok elhallgattak, aztán újra felhangzottak, közeledve. A rendőrök akkora zajt csaptak, mint egy csorda reumás elefánt.
Mosott szarnak éreztem magam, de boldog mosott szarnak. Megcsináltuk.
Zerbrowski – Anita felett nem áll senki, ő áll felette mindenkinek.
Anita – Maguk állatnak való nyugtatóval lőttek be?
Gaynor – Na, na, Miss Blake, az elmegyógyintézetben is használják. Nemcsak állatokon.
Anita – Hű, ettől sokkal jobban érzem magam.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése