Best of Kárhozottak Cirkusza

Anita – Ha azért jöttek, hogy mindennek elmondjanak, takarodjanak a francba az irodámból. Ha tényleg üzletelni akarnak, fejtség ki, és csak aztán takarodjanak a francba az irodámból.


Eltűnődtem, vajon tetszene- e Jean-Claude-nak, hogy így hivatkoznak rá: „hímnemű izé”. Jobb nem megtudni.


A bíborszínű szoknya vékony, fekete öve épp csak akkora volt, hogy át tudjam fűzni a fegyvertáskán. A gyakorló terroristák divatja.


Anita – Szép pizsama.
Zerbrowski – Van mozdonymintás is. Katie szerint dögös.
Anita – A nejedet a vonatok indítják be?
Zerbrowski – Csak ha rajtam vannak.
Anita – Tudtam, hogy perverz vagy, Zerbrowski, de ez az ovis pizsama tényleg durva.


Zerbrowski – Világosíts meg, ó, természetfeletti szakértő.
Anita – Ezt meg kell majd ismételnem Dolphnak? Szeretném csak egyszer megcsinálni, aztán hazamenni aludni.
Zerbrowski – Nyugi, én is. Mit gondolsz, miért van rajtam a pizsim?
Anita – Azt hittem, divatdiktátor lettél.


Dolph – Anita, folytasd.
Ő így fogalmazta meg, hogy „Kussolj, Zerbrowski.”. Zerbrowski kussolt.


Zerbrowski eljátszotta, hogy kulcsra zárja a száját, aztán eldobja a kulcsot. Dolph összevonta a szemöldökét. Én a markomba köhécseltem, hogy elrejtsem a vigyoromat. Zerbrowskit nem szabad bátorítani.


Zerbrowski – Ha a Mester megzabál téged, enyém lehet a dögös kis overallod?
Anita – Vegyél magadnak, te szemét sóher.
Zerbrowski – Nekem inkább olyan kéne, amelyik a te buja testedre simult.


Én nem olyannak képzeltem el egy kutyatulajdonost, mint aki hagyja, hogy egy kis szőrmók legyen a góré. Ha egyszer valamikor lesz még kutyám, vagy én leszek a góré, vagy valamelyikünk nem éli túl. Ez a dolog lényege.


Na persze, az nem bűn, ha egy férfi szereti a virágokat. Egyáltalán nem. Ez egy szexista nyelvbotlás volt. Felejtsétek el, hogy egyáltalán eszembe jutott.


Yasmeen – Nem hiszek neked!
Anita – Akkor ezt hidd el, te kurva: meghúzom a ravaszt, és elbúcsúzhatsz a szívedtől.


Yasmeen – Magasabbnak hittelek.
Anita – Ez néha engem is elkeserít.


Anita – Jesszusom, kétszáz év fölött minden vámpír perverz?
Jean-Claude – Én is kétszáz év fölött vagyok.
Anita – Az állítást továbbra is fenntartom.


Anita – Szadista ringyó.
Yasmeen – Az vagyok.


Anita – Nem vagyok az emberszolgád. Soha nem is leszek az. Csak annyit szeretnék, hogy ezt fogadd el, és aztán hagyj békén, a kurva életbe.
Jean-Claude – Ma petite, micsoda beszéd ez?
Anita – Menj a kurva anyádba!


Jean-Claude – Két jelemet viseled, Anita. Félúton vagy afelé, hogy a halandó szolgám legyél. Ismerd be ezt, és senkinek nem esik bántódása ma éjjel.
Anita – Aha, persze.


Jean-Claude – Meg tudod sebesíteni a száján?
Anita – Igen, ha az ezüstgolyó beválik nála.
Jean-Claude – Az én kicsi mesterlövészem...
Anita – Fogd be!


Anita – Rohadj meg.
Előhúztam a pisztolyom. Két kézzel, marokra fogva tartottam. Engem senki nem fog betörni ma éjjel.


Anita – Máskor nem tudnál jobban dobogni a lábaddal? Hányingert kapok attól, hogy mindig a közelembe lopódzol. (JC-nek)


Rendőr – Akkor, ha semmi sem történik, azt is tartsák a zajszint alatt.
Jean-Claude – Hát hogyne. Mindig örömünkre szolgál, ha együttműködhetünk a rendőrséggel.


Anita – Ne hízelegj, mert a végén még belepirulok.
Richard – Nem az jutna rólad elsőnek eszembe, hogy pirulós fajta vagy.
Az agyamban felvillant egy kép. Richard Zeeman, amint pucéran áll az ágy mellett, és erőlködve próbálja felhúzni a melegítőjét. Forróság öntötte el az arcom. Elpirultam, és örültem, hogy a sötétben Richard nem látja.


Richard tetszett nekem. Beindultam tőle.


Richard – Csak van valami, amit szórakozásból csinálsz!
Anita – Játékpingvineket gyűjtök.
Richard – Na, haladunk. A Hóhér plüssállatokat gyűjt. Ez tetszik.


Többé már nem ostromoltak kérdésekkel. Ronnie szerint undok voltam hozzájuk. Ez engem nem zavart. Szeretem, ha békén hagynak.


Egyikünk sem izompacsirta, de ki vagyunk gyúrva. Mint Linda Hamilton a Terminátorban.


Richard – Mi a méreted?
Anita – Hetes.
Richard – Én kisebbnek tippeltelek volna.
Anita – A hatoshoz túl erős vagyok mellben, hat és felest pedig nem csinálnak.
Richard – Éljen az erős mell.
Anita – Kuss.


A fal színe nem volt egyértelmű. Alul sötét spenót, fölül élénk epe. A közintézmények színe – bájos, akár egy szuvas fog.


Jobb vállal a falnak támaszkodtam, nagy levegőt vettem, aztán előreverődtem. Nem sikerült tisztességesen kigurulnom a folyosó közepére. (...)
Anita – Tiszta.
Még mindig a folyosó közepén térdeltem, előre szegezett pisztollyal, tüzelésre készen.
Dolph – Végeztél a padló feltörlésével?
Rápillantottam, aztán vissza a folyosóra. Minden oké. Tényleg.


Még mindig nem sírt. Én már bőgtem volna. De a csajok könnycsatornájában több vegyi anyag van. Emiatt könnyebben sírunk, mint a férfiak. Becsszóra.


Nem fogok rókázni. Nem fogok rókázni. Ó, istenem, kérlek, add, hogy ne hányjak! Próbáltál már valaha úgy célozni a pisztollyal, hogy közben épp kiokádtad a beled? Rohadtul nehéz, szinte lehetetlen.


John Burke – Bár érnél annyit, mint a csomagolásod!
Anita – Kapd be!


Hamarosan leteszteljük az elméletemet az autók és a vámpírhús kölcsönhatásáról. Hol van egy ezüst karosszériás autó, amikor éppen szükség lenne rá?


Ha minden más csődöt mond, bújj el. A nyulaknak bejön.


Alejandro – Ha nem jössz ide, kitépem a karodat a helyéről!
Anita – Most úgy beszélsz, mintha a macskád az ágy alá szorult volna.


Keményen, térddel rúgtam bele, fölnyomtam és szétmorzsoltam a heréjét. Nem csak egy legyintés volt. Alejandro előregörnyedt, de a két kezem nem eresztette el. Nem voltam szabad, de kezdetnek jó volt ez is, és megválaszoltam egy korszakos kérdést. Igen. A vámpíroknak is van töke.


Tágra nyitottam a szemem, és próbáltam ártatlannak és ártalmatlannak látszani. Tisztára Miss Röfi a Muppet-show-ból.


Állig fel voltam fegyverezve. Eljött az idő. Lássuk a medvét. Vagy a sárkányt. Vagy a vámpírt.


Ma találkoztam életem első lamiájával, és a világ talán legöregebb létező teremtményével. Micsoda kurva nagy piros betűs ünnep.


Ököllel akartam letörölni a vigyort a képéről. De elnyomtam ezt az ösztönt. Ki mondja, hogy nincs önkontrollom?


Irving – Én akartam interjút készíteni a Város Urával. Megkaptam az interjút.
Anita – Megérte az árát?
Irving – No comment.
Anita – Ez az én szövegem.


Gyerekes dolog volt Marguerite-et cukkolni, de jobban éreztem magam tőle. Mindenkinek kell egy hobbi.


Jean-Claude – Soha nem hazudtam neked, ma petite.
Anita – Ugyan már.
Jean-Claude – A részigazságok nem azonosak a hazugságokkal.


Jean-Claude – Ha nem volnék itt, hiányoznék neked.
Anita – Ne hízelegj magadnak.


Az volt az érzésem, hogy pitiztek volna, ha Melanie azt parancsolja nekik. Boááááá! Valaki nyomjon le egy kanalat a torkomon.


A legtöbb lőfegyvert víz alatt is el lehet sütni, és ott is jól működnek. Ez az egyik oka annak, hogy olyan egyszerűvé vált a terrorizmus.


Edward – Beengedem a pasidat.
Anita – Edward, légy vele rendes.
Edward – Én, rendes?
Anita – Jól van, akkor csak ne puffantsd le.


Jean-Claude – Nem tetszik a hálóing?
Anita – Baromira nem.
Jean-Claude – Mindig is eredeti volt a szóhasználatod, ma petite.
Anita – A rohadt életbe, ne hívjál már így!


Anita - Én nem randizom hullákkal. Az embernek kell, hogy legyenek elvei.


Richard – Jobb, ha most mész. Elkésel a munkából.
Anita – Mellesleg befagy a seggem.
Richard – Tényleg sajátos a szókincsed.


Oliver – Azt teszed, amit mondok.
Anita – Elmész a kurva anyádba.


Muszáj lesz nemet mondani neki (JC-nek), míg fel nem adja, vagy míg a pokol be nem fagy, a sorrend tetszőleges.